A Superbike Magazin 2010-es számaiban az újság főszerkesztője Hajósi Norbi tesztelte a Kawasaki középsúlyú szupersport motorját. Az újságban havi rendszerességgel publikált beszámolót most itt a blogon is elolvashatjátok. Aki ZX-6R-re vágyik az most betekintést nyerhet, hogy egy profi motorosnak huzamosabb használat során mi is a véleménye a motorunkról.

Kawasaki Ninja ZX-6R tartósteszt
Hajósi Norbert - Superbike Magazin főszerkesztő
I. rész: 2010. május - július

2010. május: Amennyit mentem: 300 km. Amit tettem: előszedtem a régi képeket.

Az elmúlt 10 évben négy napnál tovább nem volt nálam Kawasaki, sőt volt olyan év, amikor egyáltalán nem sikerült a zöld márka gépeire ülni. Ennek most vége, ugyanis idén egy ZX-6R lesz a tartóstesztmotorom. Saját flottámban az elmúlt években nem szerepelt a Kawa, pedig komoly kötődésem van a márkához. Az első nagymotorom egy 400-as ZXR volt, majd ezt követte még 3 db ugyanebből a típusból. Az utolsó ZXR egy RR volt, amivel 97-ben versenyezni kezdtem. Abban az időben a ZXR-ek magasan verték a mezőnyt, a síktolattyús karburátorral szerelt, állítható futóműves RR, pedig még ezek között is kincsnek számított. Amikor megvettem a motort, már versenyeztek vele pár szezont, ugyanis a full titán kipufogó és a légszűrő teljes hiánya is erre utalt. Én majdnem két szezont versenyeztem vele, majd miután eladtam, még ment pár szezont, sőt még tavaly is a versenypályán láttam. Azért ez valamit elmond a megbízhatóságról. 

A tartósteszt-motort az egyik újonnan nyílt Kawasaki kereskedésben vehettem át, az M3-as mellett. Valamit tudhatnak a zöldek, mert akkor, amikor mindenki csak nyögdécsel, ők új szalonokat nyitnak. Vajon mi a trükk? Az új motor igazából egy 2008-as modell, amiből most nagyon kedvezményesen tudsz hozzájutni egy 0 kilométeres darabhoz. A többi hatszázashoz képest, mintha egy kicsit kényelmesebb lenne. A kormánycsutkák nyitottabbak, így olyan illúziót kelt, hogy több helyed van a motoron. A plexi elég magasra felér, ezért nagy sebességnél épp, hogy csak egy kicsit kell lebuknod, hogy ne legyenek zavaró szélörvények. Még bőven a bejáratás alatt tartunk, de 1000 után, egy friss olajjal, elviszem a fékpadra, hogy megnézzük, mekkora a ménes.

A Racing Snake of Bugers (száguldó fikakígyók) csapatban két zöldség is volt, valamint egy Honda, amivel a SBK első főszerkesztője (most fordító) Bidnay Matyi – a különcködő – versenyzett. A másik ZXR mögött Tóni, a laptulajdonos feszít. Igen, ő is indult a magyar bajnokság versenyein.


2010. június: Amennyit mentem: 950 km. Amit tettem: megszponzoráltam magam egy új rendszámmal.

Azt mondják, az okos ember más kárából tanul, a többiek a sajátjukból sem. Úgy tűnik, én inkább az utóbbi csoportba tartozom, ugyanis ismét elkövettem egy hibát. Amint elhoztam a Kawát és letámasztottam a garázsba, azon gondolkoztam, hogy érdemes lenne a rendszámot lebiztosítani, nehogy elveszítsem, mint a tavalyelőtti R6-ról. Persze nem tettem, és a következő motorozás után – amikor éppen a tavaly letartóztatott jogsimért mentem Szlovákiába – szomorúan láttam, hogy ez a rendszám is a kutyáké lett. A jogsit persze nem adták vissza, inkább várattak két órát, majd az ügyintéző nyugodtan hazaballagott.

Az ügyeletes tiszt egy óra múlva közölte, jöjjek vissza holnap reggel! A magyar–szlovák barátság tipikus példájának voltam haszonélezője, de mindezek ellenére a jogsi aztán meglett. A közel 500 kilométeres motorozás azért rádöbbentett, hogy ha haladni akarsz, azért forgatni kell a kis hatkilóst. Az autópályán az is leesett, hogy sürgősen be kell szerezzek egy dupla bubis plexit, ami könnyítené a tartós nagy sebességű haladást. A gyári plexi éppen a vállamra és a sisakra vezeti a menetszelet, és nagyon el kell bújni, hogy ne legyen zavaró. Egy magasabb plexi segítene a dolgon. A szlovákiai út érdekes tanulmány volt ahhoz is, hogy meríthessek a szlovák autósok közlekedési moráljából is.
Amint meglátták a Zöldség lámpáját, azonnal félrehúzódtak a leállósáv záróvonalára (persze, ha látták volna a magyar rendszámot, lehet, hogy a felezővonal irányába váltottak volna sávot).

2010. július: Amennyit mentem: 1600 km. Amit tettem: megmérettem, első lánckereket cseréltem.

Ebben a hónapban a Kawa többet járt a versenypályán, mint a közúton. 
A Road and Ride amatőr-kupasorozaton is elindultunk a kis zöldséggel. Mivel ezzel a modellel már motoroztam korábban a Hungaroringen, tudtam, ha az utolsó kettő sebességi fokozatot is akarom használni, rövidíteni kell az áttételt. Gyorsan felhívtam az egyik lánckerék-forgalmazót, és másnap a postás már csengetett is a megrendelt két lánckerékkel. A gyári méretnél egy, illetve két foggal kisebb lánckereket shoppingoltam, és még a postaköltséggel együtt is kijött a mutatvány 10 000 forintból. Az első lánckerék a legolcsóbb módja, hogy tuningold a masinád, mert nagyon ritka, hogy 250-nel száguldozol az autópályán, a kisebb lánckeréknek köszönhetően a motorod sokkal jobban fog gyorsulni.

A magyar versenypályák mindegyikére túl hosszú a gyári áttétel, így elkerülhetetlen, hogy lecseréld a lánckerekeket. A június elején rendezett versenyre még a motor komplett hátulját szétszedtem, ugyanis a hátsó lámpa–index–rendszámvilágítás kombó csatlakozója az első ülés alatt van, ráadásul szépen fel van fűzve a kábelezés, így a nélkül nem tudtam leszerelni a hátsó karácsonyfadísz szettet, hogy ne bontanám le a gép teljes hátulját. A második versenyre már csak a rendszámot szereltem le, de eldöntöttem, hogy beszerzek pár vízálló csatlakozót, majd ezeket elérhető közelbe elhelyezve a hátsó csingilingik leszerelése nem fog több időt igénybe venni, mint amennyi idő alatt megiszol egy forró teát. A versenyek eredményéről inkább nem beszélnék, mert ahogy mentem, az siralmas volt. A Hungaroringen majd 7 másodperccel maradtam el attól az időtől, amit már tavaly kényelmesen tudtam motorozni, Pannónia Ringen pedig a 12 évvel ezelőtti 400-as időmnél mentem 9 másodperccel rosszabbat.

Persze foghatnám a rossz lábamra (és fogom is), de igazság szerint sokkal többet kellene motorozni a pályán, mert az utcai motorozás csak lelassít. A Hungaroringen izgalmasat motoroztunk, egy ZX-10-zel előzgettük egymást, de a Pannónia Ringen légüres térbe kerültem, ugyanis az előttem lévő 3-4 másodperccel ment gyorsabban, míg a mögöttem jövőnél 5 másodperccel voltam jobb körönként. Ezt a versenyt már nem élveztem annyira, mert az első két kör után tök egyedül teljesítettem a távot. Szerencsénk is volt a Pannónia ringi futamon, ugyanis a szabadedzés és az időmérő alatt is nedves aszfalton motoroztunk, de a versenyre felszáradt minden és ragyogó napsütés volt. Mivel az egész országban esőre állt, sokan el sem indultak a versenyre, sőt mi is gondolkoztunk, vajon leszedjük-e a motorokat az utifutiról, de jó döntést hoztunk, és egy kellemeset motoroztunk péntek délután. Ráfért a kupasorozatra már a jó idő, hiszen az első fordulót úgy elmosta az eső, ahogy volt.

Teljesítménymérés
A motor teljesítményét is megmértük ebben a hónapban, és a gyári adatoknak megfelelő 106 lóerőt nyomott a padra a ZX-6. Persze ez elmarad a legújabb modellektől, de bőségesen elég egy jó pályázásra. Főleg, ha az áttételt is rövidíted. Egy foggal kisebb lánckerék a kilométerem órát is jól átveri, ugyanis 234-et mutat, de mindössze 192 km/h-t megy a motor negyedik szabályozásnál.

Érdekesnek találtad? - Oszd meg barátaiddal.
Kérdésed, észrevételed, véleményed van a blogról vagy a Kawasakiról? Kommentezz vagy írd meg: blog@kawasaki.hu